Máriafű

Dallos Sándor nevét a legtöbben csak a Munkácsy Mihályról írt kétkötetes életrajzi regénye (A nap szerelmese, Aranyecset) ismerik. Méltatlan mellőzöttség! Hiszen a Baumgarten-díjas szerző ezen kívül számos művet, a szó igazi értelmében vett szépirodalmat hagyott az utókorra. A jelen kötet válogatás két korábbi elbeszéléskötetéből a Mezei mirákulumból és a Dunántúli legendáskönyvből. A XIX. század végén és a XX. század első felében igen népszerűek voltak a Jézusról szóló apokrif legendák irodalmi feldolgozásai. Dallos Sándor saját győrszentmártoni gyermekkorának népies történeteit szőtte mesékké, ám amíg kortársainak jámbor írásai többnyire csekély irodalmi értéket hordoznak, ő szépirodalmi rangra emeli szűkebb pátriájának legendakincsét. A Máriafű így nemcsak egy elfeledett irodalmi hagyatékot tár az Olvasó elé, hanem bepillantást enged a magyarság tűnőben lévő népi legendakincsébe is, sőt, megőrzi azt az utókornak.