Joni

Amikor ?a tizenhét éves csinos, életvidám Joni Eareckson 1967-ben nyakcsigolya-törést szenvedett, senki sem gondolta, hogy néhány év múlva milliók figyelnek fel rá. Orvosilag vagy lélektanilag nem tartották őt a mozgássérültek között „különös eset”-nek. Osztozott azok sorsában, akik minden emberi próbálkozás és beavatkozás ellenére bénák maradtak, akiknek át kellett élniök a szenvedély mélységeit, el egészen az öngyilkosság gondolatáig. Az olvasóra nem annyira a Joni részéről megnyilvánuló kezdeményező készség, sőt nem is aktív előadói és lelkigondozói tevékenysége vagy művészi teljesítményei hatnak a meglepetés erejével (Szájával mozgatott ecsettel fest), mondanivalója a leginkább figyelemreméltó. Tehetetlenségében átélte, hogy számára Isten erőforrás, aki még a nyomorúság közepette is boldoggá teheti az embert.