A regény főszereplői: apa és fia. Az ő drámájuk bontakozik ki a történetben. - A fiú, Tóbiás elszökik otthonról, hogy felkeresse Jézust, és vele maradjon, de a Mester hazaküldi: a családjában, a mindennapokban kövesse Őt. A fiú azonban büszkébb annál, hogy vállalná a hazatérés "szégyenét", ezért előbb az esszénusokhoz, majd egy Róma-ellenes szabadságharcos csoporthoz (a szikáriusokhoz) csatlakozik. Vesztét ez okozza: a rómaiak elfogják és kivégzik. Ő az egyik keresztre feszített lator.
Az apa, Gamáliél (akinek "lábainál" Pál is tanult) tragédiája még fiánál is megrázóbb: a lelkében meghasonlott, lelkiismerete hálójában vergődő ember drámája. A Jézus elleni koncepciós perben nem tudja vállalni a neki szánt szerepet, Kajafás mégis rákényszeríti... A Mester mellett nyíltan kiállni mindaddig képtelen, míg fia halálán keresztül meg nem érti: a názáreti Jézus feltámadása fiának is, neki is az egyetlen esélyt jelenti.
Szilágyi-Bartus Ferenc sajátos nézőpontból beszéli el a "Krisztus-eseményt", a Jézust körülvevő eszmei, politikai, vallási világot állítja előtérbe, jóllehet mindvégig nyilvánvaló: Ő áll a középpontban.
|