Mester István pápai prelátus (1919–1984) leveleiből világosan kirajzolódik egy olyan kiváló egyéniség alakja, aki mély hitéből fakadóan feltétel nélkül vállalta az Úr követését. Minden percében és minden tettében – lenyűgöző és hihetetlen energiával – Krisztus Egyházát és a magyar népet szolgálta; a kommunizmus kényuralmának alávetett magyar katolikusokat éppúgy, mint az emigrációba kényszerült honfitársait. Kada Lajossal együtt nagy intelligenciával megáldott, sokoldalúan képzett, széles látókörű, jól tájékozott, kiváló kapcsolatokkal rendelkező egyházi ember volt a Vatikán szolgálatában. Hivatalos munkáján túl minden erejével az „otthoni” és a „külföldi” magyar katolikusok segítésén dolgozott. Leveleiben folyamatosan jelen van a párbeszéden, az apró lépéseken alapuló Ostpolitik-kal kapcsolatos borúlátása, amit gyakorlatilag eredménytelennek és elhibázottnak tartott. Hozzá hasonlóan sokan erős kétségekkel és fenntartásokkal szemlélték ezt a vatikáni politikát, sőt mind a mai napig hosszas viták folynak helyességéről, hasznosságáról. A három évtizedes „történelmi távlat” közel sem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű véleményt alkothassunk e rendkívül összetett diplomáciai irányzatról. Mester levelei, még ha meglehetősen szubjektív, sőt időnként kifejezetten elfogult nézőpontból születtek, egy történelmi korrajzzá állnak össze e gyűjteményben, mely az egyháztörténelmet kutató szakemberek számára forrásanyag, másoknak pedig igen érdekes betekintés a 20. századi Vatikán titokzatos világába.
|