Már hetek óta gyengélkedem. Éreztem, hogy életerőm napról napra rohamosan hanyatlik. Zöld színem is elváltozott és egyre gyengült ágba kapaszkodó kocsányom. Kicsit irigylem is az előttem zöldellő pázsitszőnyeget. Pedig szerettem a karcsú fűszálakat, egész nyaramat az ő társaságukban töltöttem. Álmaimban, holdfényes éjszakákon gyakran sétáltam rajtuk. El is határoztam: ha meghalok, első levelem gyászjelentését nekik küldöm.
Tegnap reggel csodálkozva láttam, hogy az éjszaka reájuk is fehér lepedőt terített. Nekem is megadta a kegyelemdöfést. A kerítésen besurrant a szél, az ősz postása, és letépett az anyaágról. Mint gyászjelentés kizárólag az enyém és társaimé. Az apafa, az anyaág tovább él, ők fittyet hánynak az ősznek.
|