Ez a kötet, amely válogatást tartalmaz a Horthy-korszak erőszakszerveinek titkos dokumentumaiból, a szakközönségen túl a széles olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. A publikált iratok jól érzékeltetik, milyen módon és milyen mértékben támaszkodtak a magyar uralkodó osztályok az "őrszoba" erejére, s hogy az "őrszoba" állandó erősítésének okát abban a félelemben kell keresnünk, amely a hatalom birtokosait 1918-19 emléke miatt töltötte el. Az elnyomó apparátus saját, belső jelentéseiből kitűnik, milyen ellentétek feszültek a különböző nyomozó hatóságok között, és az is kiderül, hogy mindezek ellenére hogyan fogtak össze a forradalmi mozgalmak ellen. A dokumentumok új tényeket tárnak fel arra vonatkozóan, hogy a nyomozó hatóságok mennyire nem egyedül látták el feladataikat: főispánok, szolgabírók, jegyzői hivatalok, jobboldali pártok és szervezetek s nem utolsósorban fizetett besúgók hálózata támogatta őket. A szövegekből világossá válik az a tény, hogy a haladó, demokratikus mozgalmak, a forradalmi munkásmozgalom minden vérveszteség ellenére tovább folytatták a harcot, s hogy ez nem az elnyomó apparátus "szakmai" hozzá nem értésén múlott, hanem az ellenforradalmi korszak társadalmi valóságán.
|