JEAN D’ORMESSON, a francia irodalom nagy öregje 2017-ben távozott az élők sorából. Személyiségét keresztény hite megvallása, konzervativizmusa és mélységes humanizmusa jellemezte. A reménység éneke című filozófikus „regényében” meglepő egyszerűséggel és őszinte alázattal tárgyalja a tudományos és a keresztény vallásos gondolkodás egymáshoz kötődő kapcsolatait. Módszerében felismerhető Blaise Pascal, Teilhard de Chardin, Alister E. McGrath és mások törekvése a lehetséges kapcsolódási pontok feltárásában. Kis könyvében negyvenkét gondolatot vázol el olyan kérdésekben, mint a világ, a teremtés, a fejlődés és az ember. Gondolkodását életöröm hatja át. A mai ember, akarva-akaratlanul információáradatban él, melyben a rossz legváltozatosabb fajtái uralkodnak. Ő ennek ellenére a reménykedőkhöz csatlakozik: azokhoz, akik hiszik, hogy a világ mégis szép – s bárhonnan indul is el, mindig az „Ómegához” érkezik.
|