Varga László püspök hosszú és rögös utat járt be, míg Ferenc pápa kinevezte a Kaposvári Egyházmegye főpásztorává. A „klerikális reakciós” kántor fia egyedüli hittanos volt az általános iskolában, akit társai szüntelenül megaláztak; gyönge egészségi állapota miatt nem sorozták be katonának, ám amikor kiderült, hogy papnak készül, mégis megkapta a behívó parancsot, hogy a fizikai és a lelki kényszer számos eszközével eltántorítsák szándékától; később felsőbb utasításra több szemináriumból eltanácsolták „politikai szervezkedés” vádjával. Mindez azonban inkább megerősítette hivatásában, és a gyöngék, elesettek iránti szeretetében. Már kispapként mozgássérülteket gondozott, később somogysámsoni plébánosként hajléktalan betegeket fogadott be otthonába. Ez a szociális érzékenység teszi hitelessé a szavait akkor is, amikor napjaink migránskérdéséről beszél, vagy amikor Ferenc pápát idézi a megtérő bűnösök lelki gondozásával kapcsolatban: „Nem mindegy, hogy a gyóntatószék az irgalmasság széke – vagy ítélőszék.
|