Dicsérlek énekkel

Balassi Bálint istenes versei énekes gyűjteményekben, egyházi használatra készült imádságos könyvekben korán elterjedtek a költő halála után. Gyönyörű magyarsággal írt huszonegy istenes énekét közli a jelen válogatás, kritikai szövegkiadásban. A magyar nyelvű költészetben Balassi Bálint az első „poeta doctus,” aki ha nem is kap doktori kalapot, mint Janus Pannonius, már nem deáki nyelven, hanem tudatosan magyarul zengi a haza dicséretét. A szerelem ereje és a természet szépsége egyszerre csendül fel szavaiban lélegzetelállítóan szépséges magyarsággal. A kor vitézi, vagyis lovagi virtusainak dicsérete egybehangzik nála Isten felségének dicséretével, hisz Krisztus katonája is, miként ezt verseiben megvallja. Az én szenvedélye és szenvedése szólal meg általa a legszemélyesebb módon, egyénisége süt át az e kötetben közölt istenes versein is úgy, hogy szinte a mai olvasó érzése is visszhangzik benne. Balassi istenes versei énekes-gyűjteményekben, egyházi használatra készült vallásos kézikönyvecskékben, azaz imádságos könyvekben korán elterjedtek halála után. Pázmány Péter Imádságos könyvébe éppúgy bekerültek, mint Szenci Molnár Albert vagy a jezsuita Hajnal Mátyás hasonló gyűjteményeibe. A jelen kötetben közölt istenes versek összeállításakor a szerkesztő és szöveggondozó Kelényi István eltér attól a korábbi — az eddigi szövegközléseknél megszokott — rendezőelvtől, amely a keletkezés sorrendjében közli e költeményeket. Ő inkább ciklusokba komponálja azokat, s így 19-ről 21-re növeli Balassi istenes énekeinek csokrát. A szövegközlések forrásaként Eckhardt Sándor kritikai kiadását használja (Akadémiai Kiadó, 1951), kiegészítve az azóta történt kutatások, javítások, szöveggondozások tanulságaival, melyeket Bóta László, Stoll Béla, Varjas Béla, Kőszeghy Péter és Szabó Géza vonatkozó kiadványaiból merített.