Babits és Dante

Babits Mihály költői pályáját végigkísérte Dante Isteni színjátéka: pályakezdő tanár volt, amikor belefogott a szöveg fordításába, és még a halálos ágyán is formálta, javította az akkor már több kiadást megért művet.
De pontosan mikor, hogyan és miért fogott bele a fordításba? Mi vitte rá az akkor még fiatal és ismeretlen költőt, hogy a világirodalom egyik legnehezebb szövegét ültesse át magyarra? Hogyan olvasta, értelmezte és fordította a szöveget? Milyen előzményekre támaszkodott, és ki segítette munkájában? Vajon a több évtizedre nyúló alkotófolyamat során módosultak Babits fordítói és értelmezői stratégiái? És egyáltalán: mit gondolt Babits Dantéról és az Isteni színjátékról?
Mátyus Norbert könyve ezekre a kérdésekre próbál választ adni, miközben aprólékos elemzésnek veti alá Babits fordítói elveit és gyakorlati megoldásait, valamint a fordítás alapján kibontakozó Dante-értelmezését.