Babérlombok a hősök sírjára

A nagy háború mély sebeket ejtett. Sok virágzó, kedves élet maradt áldozatul a csatatéren. Itthon pedig megtört szivek sírnak. «Az örvendetes viszontlátásra!» hangzott mindenfelé a búcsuzás. És lelkesen vonultak a harcba, a csatatérre hős fiaink. Sokan szépen elgondolták magukban: «Ha majd konganak a harangok szerte a hazában s hirdetik a világbékét, örömrivalgás hallatszik a győzelemmel koronázott seregekben; haza, haza, kedveseinkhez; engem se tartóztasson semmi, hogy vidám viszontlátást ünnepelhessek». S ime, hányan csöndes, hideg sirban fekszenek idegen földön. Az a búcsuszó tehát örökre szólott?