Az öreg tekintetes

Gárdonyi Géza a 20. század fordulójának gyökeresen átalakuló magyar társadalmát mutatja be regényében. A nagyvárosi élet ridegségét, kegyetlen önzését állítja szembe a hajdani becsületes, emberséges, hagyományos erkölcsökhöz ragaszkodó falusi értékrenddel.
Csurgó Károly, a megözvegyült vidéki földbirtokos, aki rendszerint kijavítja környezetét, amikor "nagyságos úrnak" szólítják, mert ő csak "tekintetes", eladja földjét, hogy Pestre költözzön a leányához. A nagyváros nyüzsgése először ámulatba ejti, de lassan-lassan fölfedezi a csillogás mögött uralkodó farkastörvényeket. Vagyonát ezért jótékony célokra használja, segíti a rászorulókat, próbálja elplántálni környezetében a saját értékrendjét, de többen visszaélnek a jóindulatával, ismerősei közül néhányan a végletekig kihasználják. Mozgástere végleg beszűkül, amikor veje, az érzéketlen, törtető Tardy doktor szerencsejátékon elveszíti a Csurgó-birtokért kapott pénzt.
Az öreg tekintetest egyre jobban kiábrándítja a város talmi csillogása. Bolyongásai során eljut a szegénynegyedekbe, de már ott sem találja meg lelke békességét. Végül egy apróság, amely fölött más talán könnyedén átsiklana, végső elhatározásra készteti.
"Tettének oka ismeretlen" - írja Gárdonyi lakonikus tömörséggel.
A regényt az író dédunokája, Keller Péter rendezte sajtó alá és látta el kísérőtanulmánnyal, amely Gárdonyi társadalmi témájú műveit elemzi és értelmezi szakrális és irodalomtörténeti dimenzióban.