Az ember és az erkölcs

A középkorban Aquinói Szent Tamás (1224-1274) a görög felfogáshoz hasonlóan, de már a szabadságot kímélő keresztény szemlélet alapján magyarázza az étosznak megfelelő latin "mos" (erkölcs) kifejezést: az erkölcs "valamiféle természetes vagy csaknem természetes hajlam valami megtételére". E kijelentés hátterében a következő elgondolás húzódik meg: Isten mindannyiunk sorsát "megálmodta", és a velünk kapcsolatos tervét valamint az erre vonatkozó indításokat természetünkbe és életünk körülményeibe szőtte. Az a feladatunk, hogy e homályosan megsejtett isteni tervet tudatosan és szabadon váltsuk valóra földi létünk folyamán. Ebben a látásban az ember akkor erkölcsös igazán, ha fokozatosan megvalósítja a rá vonatkozó, teljesen személyéhez szabott isteni tervet, azaz a vele kapcsolatos "isteni álmot".