Az élet kultúrájáért

Egy társadalom erkölcsi-emberi minőségét jelzi és egyben fejlődésének záloga a sgítségre szouló emberekkel szembeni magatartás, amelynek a konkrét problémákon mesze túlmutató szimbolikus jelentése is van. Az ember biológiai léte a test-lélek egységeként élő ember alapvető megnyílvánulása, így az ápolás és gyógyítás elhanyagolása nemcsak a testet, hanem az egész embert érinti, testestől-lelkestől. A születő és a távozó élethez, valamint a betegekehz való viszony jól mutatja egy társadalom humanitását, szolidaritásra és a nem anyagi jellegű értékek megbecsülésére való képességét. A kiszolgáltatott ember a társadalom "leggyengébb láncszeme". A vele szemben alkalmazott, sokszor rejtett módon jelentkező agresszív magatartás az egymásrautaltságot és az egymásért való tenni akarás társadalomépítő erejét gyöngíti. Néhány címszó a tartalomból: 1. Az emberi élet határpontjai: a fogamzás eseménye és a halál 2. A genetikai ismeretek felhasználása, az egészség megőrzése és az erőforrások igazságos elosztása az egészségügyben 3. Következtetések