Aranyvonat

... csontfagyasztó szél dühöngött azon a régi szombat délutánon a szibériai szteppén... Az Amur-menti hadifogolytáborban senkinek sem akarózott élni a szabadsággal, mely egyébként mindössze annyit jelentett, hogy kétórai látogatást lehetett tenni a szomszédos táborban, mely pár száz lépésnyire feküdt. Mikor a szőrcsizmás, nagykucsmás, szuronyos őr végighaladt a hadifoglyok laktanyáján és hivó szava végigsüvöltött az óriási dohányfüstben áporodó hadifoglyok között: senki sem jelentkezett. Alapjában véve tétlen emberek éltek itt a hadifogoly-tisztek tanyáján. Ezer apró foglalatosságot agyaltak ki, hogy kitöltsék az évek rettenetes ürességét, percek kongó sivárságát. Minden kis esemény hatalmas viták malmában őrlődött, minden apró jelenség zsiros falatként úszkált a tátongó és éhes agyak falánk vágya előtt..