A kereszt mint jel és ereklye az Árpád-kori Magyarországon

A keresztnek, mint jelnek bibliai története az Ószövetségben kezdődik. Valójában betűjel volt, a héber ábécé utolsó betűje, a tav, amelyet az óhéber írás szerint kereszttel jelöltek. Mint utolsó betű, a görög ómegához hasonlóan Istenhez kötődik, a neki való lefoglaltságot jelentette, és mint ilyen, védelmet fejezett ki. Ezért mondja a Mindenható Ezekielnek: "...jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt", mert akiknek ez a kereszt a homlokán van, azokat megkíméli az öldöklő angyal (Ez 9,4kk).