A jog mint folyamat

A Quis custodiet ipsos custodes? (Ki őrzi az őrzőket?) kérdésére a jog nem ad választ. Egyetlen lehetősége, hogy a nyelv segítségével mintákat rögzítsen, a nyelvi jelentést viszont már nyelven s jogon kívüli közeg uralja. A befogadó közeg terméke ez éppen úgy, mint a jogkövetés vagy a jogsértés csupasz tényei.
A jogi cselekvést a hétköznapi ember is ellenőrzi. Az alkalmazott logika torzulásai nem maradnak a szakma zárt körén belül. Hosszabb távon a jog mögött álló politikai szándék egyértelműen lelepleződik. A politikum pedig hajszolhatja következetlenségbe a jogot, kényszerítheti mesterként igazolásokra, ám bármilyen szándék vezesse is, nem herdálhatja el a társadalmi támasz minimumát. Amennyiben áthatja, úgy legfeljebb egy izolálódó, fékevesztett anarchia történéseit mutató kényszercselekvések maradnak a színen kaotikus összevisszaságban, bármiféle jogrend szervező ereje nélkül. A jog elemévé bármi azáltal válhat, hogy egy jogilag elismert autoritás jogilag meghatározott módon a jogba emeli. Így a jog tényleges alakulása is a jog nevében eljáró szervek tényleges eljárásától függ. A tényleges határok a jogi történés társadalmi gyakorlatából adódnak. Nem kizárt hát, hogy önkényes legyen. Ám annak eldöntését, hogy is önkényes, szintén a társadalom konvencionalizáló gyakorlata határozza meg.